Papp Zoli barátom osztotta meg velem ezt az anyagot és én is továbbadom, mert hiszek benne hogy egyre több embernek lehet felnyitni a szemét és az modern kommunikációs lehetőségek révén, hatalmas sebességgel terjedhetnek ezek az információk!

Továbbá jó bevezetése a szeptember 14-én kezdődő INGYENES szakmai előadássorozatnak is!

Manapság egyre többet hallani bolygónk fokozott elszennyezéséről, ennek és az éghajlatváltozásnak bennünket is érintő élettani hatásairól, a romló egészségügyi helyzetről, járványokról.

Reklámokban bombáznak bennünket úgynevezett „élelmiszerek” egészségre gyakorolt “kedvező” hatásairól, a vegyipar tisztító-, fertőtlenítő remekeiről, avagy az amúgy már normálisnak tekintett mindenféle problémánk gyógyszerekkel történő “garantált” kezeléséről.

Lássuk hát, mi is az igazság! Szedjük össze azokat az alapvető összefüggéseket, melyek alapján bátrabban merünk választani, mit és milyen mennyiségben érdemes használnunk és fogyasztanunk, különös tekintettel arra a tényre, hogy képesek legyünk gyermekeinket, a jövő generációját helyesen felnevelni, megvédeni, és testüket sikeresen felépíteni erre a betegségekkel küszködő, néha reménytelennek tűnő világra!

Már csak csupán a helyes táplálkozással, környezetbarát és természetes tisztító-, és fertőtlenítőszerek használatával bizonyos idő eltelte után segíthetünk gyermekeinknek és bolygónknak visszaállítani az egészséges egyensúlyi állapotot, hiszen ha mi úgy döntünk, hogy tudatosan többé nem fogyasztunk vegyszereket, adalékanyagokat (sem belsőleg, sem a háztartásunkban), és nem is “ürítjük” vissza azokat a természetbe, akkor a körforgás kezdetén megállíthatunk egy óriási mértékű szennyeződést, a növények, állatok és mi magunk túlélését elősegítve.

A tudomány jelenlegi ismeretei szerint mindaz a vegyi anyag, amely civilizációnk eredményeként a bolygónkra került, elszabadult. Minden nap újfajta vegyületek keletkeznek a holt és az élő anyagok találkozásával, melyet tudósaink egyelőre csak felfedezni próbálnak, ám az ökológiára gyakorolt hatásuk nem ismeretes.

Az évek során eddig több mint 32 millió vegyület keletkezett (csak amiről tudunk), melyekből azonban csak 10 ezret vizsgáltak be eddig a tudósok, pedig a számuk naponta nő!

A vizsgálatok eredményeire támaszkodva azonban túl sok jót nem ígér a jövő, ebben a formában.

Az USA-beli Utah államában például, a Nagy-Sóstónál élő egereknek több ezer, ha nem több millió évük lett volna arra, hogy hozzászokjanak azoknak az algaevő sóstói legyeknek a higanytartalmához, amelyek fő táplálékukat képezik.

Ez egy csaknem végtelen számú egérpopulációnak sem sikerült, és ugyanígy nem fog sikerülni az ember nevű emlősállatnak sem, mivel relatív kevés idő alatt túl sok újfajta megnövekedett környezeti terheléssel kell szembenéznie.

Az alábbi információk nem titkosak ugyan, de háttérbe vannak szorítva dinamikusan fejlődő világunk profitelkötelezettsége miatt. Így nem is tudatosulhatott bennünk az az óriás felelősség, amely terhel bennünket Földünk, így gyermekeink egészségének védelme szintjén.

Nem tudjuk, hogy amikor gyermekeink az általunk legjobb tudásunk szerint elkészített ételeket (köztük például a margarinos fehér kenyér, sült hús, fehér rizs, finomlisztes áru, csokoládé, stb.) fogyasztják, nem esznek mást, mint az élelmiszeripar túlfinomításos technológiái során minden vitálértékét (vitalis = élettel teli) elveszített, vegyszerekkel, adalékanyagokkal és gyógyszerekkel szennyezett, üres kalóriát.

Az x tojásos száraz tészta például tojáspor hozzáadásával készül, amely ellenőrizhetetlen alapanyagokból, akár ki nem kelt, megromlott tojások feldolgozásából is készülhetett.

“Az élelmiszer és gyógyszertisztasági törvényeket sokan a társadalmi jogalkotás mérföldkövének tekintik. Nem is vitás, hogy egy kormány nehezen tűzhetne maga elé nemesebb célt annál, mintsem hogy állampolgárai egészségét megóvja.

Valószínűleg előrehaladott stádiumába ért a társadalom egészségügyi hanyatlása, amikor szükségessé vált, hogy törvényekkel vegyék elejét annak, hogy az emberek – a minél nagyobb nyereség érdekében – egymást mérgezzék.” William Dufty : Cukor Blues, 1975

Az alábbiakban betekintést nyerhetünk az élelmiszeripar, a vegyipar és a gyógyszeripar “boszorkánykonyhájába”, bizonyos összefüggésekben tárgyalva a szándékolt és a szándékolatlan (át nem gondolt és felelősséggel meg nem vizsgált) hosszú távú, emberiség-, és bolygóellenes cselekményeiket.

Tekintsünk be jelen világunk érzékbecsapásra épülő aromakészítményeibe egy cseppet.

A lényeg, hogy a nem túl jó minőségű kis mennyiségű alapanyagból finom, könnyen elkészíthető, olcsó ételeket állítsanak elő, olyan íz és illatanyagok alkalmazásával, melyek sem nem táplálnak, sem nem egészségesek, ám jól eladhatók, és ráadásul függőséget okoznak.

Egész konyhakultúránk átváltozóban van, rég elfelejtettünk már igazi ételeket készíteni. Nagymamáink még igazi fűszerekkel ízesítettek, mi már az előre elkészített pácok, kockák stb. világában főzünk.

Pedig tulajdonképpen az aromák íz és illatvilága testünk becsapását eredményezi, mivel ízlelőbimbóink jelet küldenek agyunknak az étel milyenségével kapcsolatban, amit fogyasztunk.

Például marhahúsleves kockával készítünk egy főzeléket, hogy jó íze legyen. Agyunk a hús emésztésére készül fel, de nem azt kapja. És az egyensúly borul…

Vagy epres joghurtot fogyasztunk, de az értékes gyümölcs helyett egy ausztrál fa fűrészporáról hitetik el velünk, hogy valódi epret eszünk.

A laboraroma a modern élelmiszergyártás legfőbb alapanyaga. Nélküle az ipar termékei élvezhetetlenek és eladhatatlanok lennének. Az IFF (International Flavours and Fragrances - íz és illat) 34 országban 66 gyárral van jelen.

Ez a konszern befolyásolja milliók ízlését, azt amit emberek milliói esznek. A cég rendkívül kreatív, megállás nélkül talál fel új aromákat, a már meglévő találmányait szabadalom védi.

Így nem láthatunk bele, mivel tüntetik el a rossz és kellemetlen szagokat és ízeket, melyekkel a nagyüzemi, mennyiségorientált élelmiszeripar szembenézni kénytelen.

Ez a cég uralja a levesporok és dobozos húskészítmények, a tévé előtti rágcsálnivalók (pl. chipsek) és mélyhűtött pizzák ízét.

De még többek között a bevásárlóközpontokban működtetett légkondicionálókban használatos, tudatosan nem érzékelhető, enyhén manipulatív hatással bíró (az emberi pszichét célzott) mesterséges illatok alkalmazása is az ő innovációjuk.

És mi más lehet a céljuk, mint hogy bennünket vásárlásra csábítsanak? Ízekkel, aromákkal, illatokkal. A címkék természetesen mindig a természet hangulatát, életerejét mintázzák…

Mintha!… és közben a rendelkezésükre álló minden (vegyi) eszközzel , alapvető jogunkat az egészséghez és szabad akarathoz mellékes körülményként kezelve fogyasztásra és hűséges vásárlói magatartásra akarnak rábírni bennünket.

Ennek érdekében akár a fűrészport is természetazonos aroma néven jelölik, mert azt azért ők is sejtik: ha meglátjuk, hogy “mesterséges aromával ízesítve” nos, legalábbis nem vennénk meg.

Már az 1900-as évek elején döbbenetes tényekre próbálták meg haladó és nyitott szellemiségű tudósok felhívni a világ és az uralkodó politikai, gazdasági hatalmak figyelmét.

Az “ÚJ BIOLÓGIA” kutatásai azt bizonyítják, hogy az egészség az ember testsejtjeinek egészséges működésén alapszik.

A testünket alkotó közel 70 billió sejt önkényes válogatásra képes a felkínált (elfogyasztott) anyagok között, hogy e válogatás során valamely anyagot kiválasszon és a többit távol tartsa.

Amennyiben nincsenek meg az eszközei arra, hogy az ártalmas anyagokat kiürítse (tiszta víz, méreganyagokkal csak csekély mértékben terhelt, vitálanyagban bővelkedő élelmiszer), akkor legalábbis elraktározza azokat.

Zsírba bugyolálja, ahol nem zavarják a mindennapi működést. Ez az egyik alapvető oka a ma népbetegségként ismert elhízásnak.

Szervezetünk vitáltápanyag hiányt érzékel, és azt bőségesebb kalória felvétellel igyekszik csökkenteni, mivel több vitáltápanyaghoz jut több élelem elfogyasztásával.

Ez a rendezőelv a sejtekben rendkívül eltérő lehet. A betegségek csökkentik, a gyógyulás növeli, a halállal pedig teljesen megszűnik. A választási képesség működése ezek szerint az élet jellemzője, az életerő és egészség mértéke.

Az 1930-as években Dr. Hans Eppinger professzor a betegségeket úgynevezett “nyerstáplálék terápiával” gyógyította, és a sejtszintű egészség helyreállításában ez a diéta nagyon is hatásosnak bizonyult.

Pusztán test(sejt)ünk vegyszermentes, hőhatásnak ki nem tett és így vitamindús megetetésével a test saját kijavító funkcióját aktiváljuk és ezen vitáltáplálék fogyasztásával mi magunk képesek vagyunk meggyógyítani, “kijavítani” magunkat.

Ezeket a pozitív tapasztalatokat a pácienseken végzett anyagcsere folyamatok vizsgálatai újból és újból megerősítették. “Groteszk módon felmerült a kérdés, miszerint a betegek a nyers táplálékkal nem fogyasztanak-e túl sok vitamint.

Ez érthető annak az uralkodó véleménynek az ismeretében, mely szerint a vitaminszükségletet a hagyományos táplálék fedezi.

Azonban a vitamin túladagolás által létrejött károsodás nem lehetséges a nyersdiétánál, ugyanakkor a bőséges vitaminfelvétel kifejezetten jótékony hatású számos más tünetnél, különösen kedvezően hat a sejtek válogatási képességének helyreállítására.” Dr. Eppinger, 1938

A természetből frissen nyert táplálék fedezné leginkább az emberi test szükségleteit, mivel elméletileg bővelkedik vitáltápanyagokban.

Sejtjeink bőségesen válogathatnak a természetes vitaminokból, ásványi anyagokból, nyomelemekből, rostokból, növényi fehérjékből vagy zsírokból, egyszóval tápanyagokból.

A Háborús Táplálkozási Bizottság 1938-as jelentése szerint azonban az átlagos civilizációs táplálék hozzávetőlegesen 60 %-a “ipari élelmiszerekből” áll, amelyek tápanyagoktól mentesek, illetve abban nagyon szegények.

A mai fejlett technológiával mérhető a vitálérték.

Ezek szerint míg például a cukorrépa friss levében 8500 egység egészséges energiasugárzás mutatható ki, a finomított kockacukorban nulla, noha az üres kalóriák száma mind a kettőnél többé-kevésbé ugyanaz.

A táplálékmennyiség éppen csak elegendő volta egy másik kérdést vet fel, a táplálkozásökonómia Földünkre, így a mi egészségünkre gyakorolt hatását. Itt egy új fogalmat kell bevezetnünk, a minőségi éhezést.

Ez azt jelenti, hogy kalóriákból rengeteget fogyasztunk, csak éppen ezek üres kalóriák. Ráadásul a fokozott ipari szennyezés miatt gyakorlatilag mérgező üres kalóriákról beszélhetünk!

Még ha megpróbálunk is friss gyümölcsöt vásárolni, nem lehetünk biztosak abban, hogy nem génkezelt-e az a gyönyörű szőlő, és milyen vegyszerekkel kezelték, hogy “túlélje” a hosszú utazást és raktározást, amely a boltokban történő kihelyezést előzi meg.

Sajnos a vegyszeres kezelések mellett ma hazánkban az EU előírásoknak megfelelően engedélyezett az élelmiszerek ionizáló, radioaktív sugarakkal történő kezelése tartósítás céljából, de kizárólag fűszerek, fűszerkeverékek és szárítmányok esetében.

Az Unió egyes országai maguk döntenek, mely élelmiszerekben engedélyezik ezt a tartósítási technológiát. Jelezni kell azonban, hogy “sugárkezelt vagy ionizáló energiával kezelt” készítményről van szó (Magyar Élelmiszerkönyv, 1-2-1999/2).

Magyarországon először 1972-ben értékesítettek kereskedelmileg besugárzott élelmiszert (burgonyát). 1972 óta 25 különféle besugárzott élelmiszer, illetve adalékanyag csoport került a kereskedelembe, a fogyasztóhoz.

Az Agroster Besugárzó Vállalat évente mintegy 800-900 tonna élelmiszert kezel ionizáló sugárzással, ennek jelentős része különböző fűszer, ami egyrészt a húsiparban kerül felhasználásra, másrészt a kiskereskedelem értékesíti.

1982 óta nagy mennyiségű parafadugót sugároztak be, az 1990-es adatok alapján 20 millió darabot. A besugárzott ételek érzékszervi szempontból jó minőségűek voltak, 5 tonnát értékesítettek kereskedelmi forgalomban.

A gyümölcsök közül a szamóca, a cseresznye és a meggy tárolhatósági ideje volt meghosszabbítható 2-3 szorosára 2 kGy (kiloGray) dózissal.

Az alma és a körte a kalciummal kombinált kezeléssel (1kGy) volt eredményes. A csiperkegomba (2,5 kGy) besugárzása rendkívül sikeres, mivel a kalap kinyílását és az öregedést meg lehet akadályozni.

A világon elsőként Magyarországon importáltak és értékesítettek besugárzott élelmiszert (vöröshagymát) 1986-ban.

A közép-európai térségben Magyarország kiemelkedő eredményeket ért el az élelmiszer besugárzás terén, mind a kutatást, mind a megvalósítást tekintve, a szervezett kutatásoktól számított 25-30 évet elemezve.

Eredményeinket számon tartják az egész világon, mindezekre a mai napig is hivatkoznak.

A gammabesugárzás során víz bomlik fel, amely minden élő szervezetnek, így a legtöbb élelmiszernek is az alapanyaga. A folyamatban többek között hidrogénperoxid keletkezik, amely igen agresszív tartósítószer.

Ennek az anyagnak a használata a legtöbb országban tiltott.

Ugyanakkor a reakcióképes vegyületek az élelmiszer összes összetevőjével is reakcióba lépnek.

Ma már terjedelmes táblázatok szólnak az (eddig azonosított) újonnan képződött vegyületekről, amelyek közt jó néhány károsítja az örökítő anyagot, vagy elősegíti a rák kialakulását.

Az élelmiszerekben vagy az ellenőrző rendszerekben ugyanakkor még mindig találnak új, ismeretlen sugártermékeket.

Az élelmiszerekben okozott változások mellett életfontosságú tápanyagok veszteségével is számolni lehet.

Elsősorban az A, B1, B12, C, E, K vitaminok sérülnek. Ha ilyen besugárzott élelmiszert megfőzünk vagy sütünk, a hőhatás által (is) okozott vitálanyag veszteségek összeadódnak.

Újabban költséges kombinált eljárásokkal igyekeznek az élelmiszerben történő változásokat a lehető legkisebb mértékűre csökkenteni.

Jelenleg a következő eljárásokkal kísérleteznek, illetve alkalmazzák őket: hideghatás (-40 C°), hőhatás (70 C°), vákuum, nyomás, UV-sugárzás, mikrohullámok és infravörös sugarak.

Kémiai segédanyagként a következőket ajánlják: tartósítószer, antioxidáns (elsősorban a sugáríz miatt), adalékanyagok pl. foszfát, nitrit, antibiotikumok és gombaölők rothadás ellen.

Összesítve kínos beismerése ez egy olyan eljárás kudarcának, amelynek eredeti célja az élelmiszerek adalékanyag nélküli tartósítása lett volna.

Hazánkra vonatkoztatva, teljesen érthetetlen módon a “Superbrand” Herbária gyógynövényteák között is megtalálhatóak az ionizáló energiával kezelt termékek.

A sugárzás pont az életerejét, a vitaminokat, illetve növényi védőanyagokat, flavonokat semmisíti meg!

No, és mindeközben mi is történik a mi egyébként zamatos és egészséges gyümölcsünkkel?

Az a gyönyörű szőlő ezt teszi: túlél. És ehhez felhasználja a saját tartalékolt vitáltápanyagait. Azt a keveset, ami a fokozott vegyi, biológiai szennyezés következtében még megmaradt benne.

Dr. Márai Géza, a Szent István Egyetem Táplálkozástudományi Intézetének 1985-ös jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország termőterületeinek nagy része elsavasodott.

Ez azt jelenti, hogy a civilizációnk által felhasznált rendkívül szennyező, nem természetes anyagok az ökológiai egyensúlyt felborították.

A vegyszerekkel kezelt földben élő barátságos baktériumok kipusztulásából adódóan a lúgosító anyagokat a növények nem tudják hasznosítani. Tápanyaghiányos földön tápanyaghiányos növény terem, ez, és az állat, amely ezt eszi, szolgál fő táplálékunkul.

Az élelmiszeripar szárnyalása következtében azonban még ezt a keveset sem kapjuk meg csak úgy egyszerűen: feldolgozzák, finomítják, ízesítik és tartósítják. Ezek a technológiai eljárások szinte mindent kivonnak az élelmiszerekből, és új vegyi tartalommal töltik meg azokat.

Dr. Márai vizsgálatai szerint 1985-re a növények vitamin, ásványanyag és nyomelem tartalma mintegy 70 %-kal csökkent.

Dr. Márai Géza felhívta a figyelmet arra, hogy az esszenciális vitáltápanyagokat már csak étrendkiegészítők fogyasztásával pótolhatjuk. Köszönet illeti a vegyipart, az élelmiszeripart és a gyógyszeripart. Amelyeknek mi mindannyian fogyasztói vagyunk. Nap mint nap.

És ha ez még nem lenne elég, fogyasztóbarát (?) élelmiszeriparunk (mezőgazdaság, húsipar) karöltve a vegyiparral és a gyógyszeriparral zseniális megoldást talált. A probléma ott kezdődött, hogy az intenzív húshegyek tenyésztésével az állatok betegesek és agresszívak lettek.

Ezért preventív megoldásként gyógyszerezik őket antibiotikumokkal, nyugtatókkal, amelyek “mellékhatásaként” még gyorsabban is nőnek, hamarabb le lehet vágni őket, és az asztalunkra helyezni.

A gyógyszermérgek és adalékanyagok (pl. a melamin a takarmány dúsítására használatos) felhalmozódnak a testükben.

Az élelmiszerbiztonsági vizsgálatokat az Országos Élelmezésbiztonsági Intézet végzi, és eredményeik csak minisztériumi külön engedéllyel tekinthetők meg. Ha egy újságíró érdeklődik, akkor megjelenés előtt a cikkét lecenzúrázzák.

Lássuk tehát egészségünk szintjén mit jelent például az állatok preventív (betegségmegelőző) antibiotikumos kezelése!

Az antibiotikumok jellemző tulajdonsága, hogy a kicsi, hatástalan mennyiségek a baktériumok rezisztenciáját eredményezik (rezisztencia= ellenálló képesség).

1986-ban a Bonni Egyetemen kimutatták, hogy az állatok által kiválasztott antibiotikumok a trágyalében visszanyerik aktív alakjukat.

A trágyalével kezelt talajon nagyon lassan megy végbe a lebomlásuk, így még a learatott termésben is rezisztens törzsekkel kell hogy számoljunk.

1990-ben a Német Szövetségi Egészségügyi Hivatal olyan vizsgálati eredményekre hívta fel a figyelmet, melyek szerint főként a friss zöldségek és saláták lehetnek a kórokozók hordozói.

Ezek már azok a gombák, baktériumok, paraziták, amelyek az antibiotikumokkal folyamatosan képesek együtt élni, sőt képesek táplálékként hasznosítani azokat.

Az immunrendszerünket alkotó sejtek helytelen táplálkozásunk eredményeként a szó szoros értelemben valahol az élet és halál közti mezsgyén harcolnak az emberi faj túléléséért.

Csak azért, mert nem az őket éltető táplálékkal etetjük meg őket.

Folyamatosan mérgezzük az egész planétát és vele együtt még a gyermekeink gyermekeit is, sejtszinten ugyanúgy, mint globálisan.

Kapkodjuk a gyógyszereket, mert már csak üggyel-bajjal létezünk. Ön is érezi, hogy nincs ez így jól?

A WHO követelte ugyan a takarmány antibiotikumok teljes betiltását, ez azonban a profitérdekeltség érdekköre nyomására csak követelés maradt, tettek nem követték.

A jövő problémái azok a krónikussá vált fertőzések, amelyek alapja immungyengeség. Azaz nem a kórokozók jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem az immunrendszerükben súlyosan legyengült betegek.

„Ha a Vegyészeti Hivatalnak annak idején megengedték volna, hogy az előírások szerint végrehajtsa a törvényt, milyen hatással lett volna a mai élelmiszeriparra?

Az élelmiszerekben még nyomokban sem volna benzoesav, kénsav vagy szulfit, timsó vagy szacharin. Ezek az anyagok legfeljebb orvosi célú alkalmazásra léteznének.

Az üdítőitalok nem tartalmaznának koffeint és cukrot. Fehérített liszt nem kerülne országos kereskedelmi forgalomba. Élelmiszereinket semmilyen formában nem hamisítanák, és nem látnák el hamis feliratokkal.

Egészségünk nagyban javulna, életkorunk jelentősen meghosszabbodna. Az élelmiszerek gyártói, különösen a molnárok arra fordítanák energiáikat, hogy teljes kiőrlésű rostálatlan gabonalisztek termelésével javítsák a közegészségügy helyzetét, és boldogabbá tegyék a családokat.

Egy minőségében feljavított, egészségesebb étrenddel jelentősen megnőne az ország fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képessége. Példánkat az egész civilizált világ követné.” Dr. Wiley, a Vegyészeti Hivatal alapítója és vezetője 1929

Ehelyett a Vegyészeti Hivatalt ellehetetlenítették. Dr. Wiley könyvet írt az élelmiszerhamisítási ügyekről, ám a könyv a nyomdából eltűnt. A következő 10 évben Dr. Wiley újraírta a könyvét, s ennek kiadási munkálatait maga felügyelte.

A könyv, ami az emberek alapvető jogait tiszteletben tartva leleplezte volna az élelmiszeripar gátlástalanságát, rendben a könyvesboltokba került. Rekordpéldányban el is kelt, bestseller lett. Csak éppen egy visszajelzést sem kapott Dr. Wiley, pedig várt rá.

Kétségbeesésében maradék könyveit könyvtárakban próbálta elhelyezni. Onnan is eltűntek.

A Vegyészeti Hivatalt megszüntették, s utódja az FDA lett. Food and Drug Administration. Élelmiszer és Gyógyszerellenőrzési Intézet. Összeházasodtak. Azt esszük, amit ők főznek nekünk.

Azt se hagyjuk ki, hogy az egyre intenzívebb állattartás egyre intenzívebb mezőgazdasági termesztést igényel.

Ehhez a termőterület vegyszeres kezelésére van szükség, az egyre tápanyag hiányosabb földön termő tápanyaghiányos betegeskedő növények megvédése érdekében (műtrágyák, rovarirtófelhők, permetezőszerek).

Ezek a vegyületek azonban a kívánt hatás elérése nélkül további mérgező vegyületeket alkotnak az élelmiszer alkotóanyagaival, amit például a takarmánnyal az állat megeszik.

S nem csak az állat, de a gabonafélék fogyasztásával (ami az emberiség egyik fő tápláléka), mi, emberek is vegyszereket eszünk, akár csak mindennapi kenyerünk elfogyasztásával is.

Kérem, nézze csak meg bármelyik nagy élelmiszer áruházban az egész falra kiterjedő kenyér- és pékáru választékot! Egy árva darab kenyeret sem talál, amit ne terheltek volna meg egy rakás adalékanyaggal még ráadásként…

Dr. Wiley akkor még talán nem is feltételezte, hogy az idegen anyagok a hosszú távú használat során az élő testben (és környezetünkben is) felhalmozódnak. Vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek híján a test nem képes kiüríteni, inkább csak elraktározza.

Már mindenhol lerakódnak ezek a szennyeződések, a sejt egészsége romlásával sérül maga a szerv, és kellő segítség (vitáltápanyagok) híján bedől az egész szervezet.

Ezek a természetidegen anyagok bennünk vannak, időzített bombaként ketyegnek, és mi nem értjük, miért nem működik a testünk normálisan?!

Az emberi test kiváló méregtelenítő rendszerrel van “felszerelve”. Iszonyú terhelést bír ki még így is, hogy szinte csak természetidegen mérgekkel tápláljuk.

Hosszú ideig bírja.

Lehetőségeihez képest alázatosan szolgál bennünket, próbálja megjavítani magát.

A “minőségi éhezés” elméletnek, mely szerint alapvetően a helytelen táplálkozás és a bekerülő óriás mennyiségű mérgezés felelős a nyavalyáinkért, ez az alapja.

Testsejtjeink a nap minden percében vitaminokra, ásványi anyagokra és nyomelemekre éheznek, hogy lépést tudjanak tartani a fokozódó mérgezésekkel és tudjanak egészségesen működni.

Ez a jelen civilizációs táplálkozási formánk mellett nem kivitelezhető.

Az űrkorszak kezdetén, paradox módon a vitáltápanyagokat, melyek kedvezően befolyásolják sejtjeink válogatási képességét, étrendkiegészítő kapszulákban vagyunk kénytelenek elfogyasztani, pedig sajnos ezek túlnyomó többsége is kezelt élelmiszer.

A megoldás azonban nem az, hogy ezentúl “tubusból” étkezünk.

A megoldás az, hogy megpróbáljuk megfordítani a folyamatot. A szennyeződésektől megtisztított vitaminmolekulákat ismeri a testünk, mivel természetes eredetűek.

Az élelmiszeripar igenis meg tudja őrizni a természetes vitálértéket, csak szándék kérdése!

Amennyiben az emberi testet természethű élelmiszerrel tápláljuk, az emberi test találékonysága határtalan.

Sejtjeink ki tudják választani, hogy mit szeretnének felhasználni egészséges működésükhöz, és hogy az akarva-akaratlan bejutott mérgeket semlegesíthessék.

Folyamatosan és tudatosan törekednünk kell arra, hogy a lehető legtermészetesebb táplálékot fogyasszuk, mert a további mérgezések egy jó része kivédhető csak a megfelelő táplálék illetve használt italaink, tisztító és tisztálkodó szereink megfelelő kiválasztásával.

Tudatos vásárlásainkkal befolyásolhatjuk a piacot, mert ők azt kell hogy gyártsák, amit mi hajlandóak vagyunk megvenni.

Erre időt és energiát kell szánnunk, mert mi építjük saját gyermekeink számára a világot, mely otthonunk, s amelyben ők és az ő gyermekeik élnek majd, amikor mi elmegyünk.

Nézzük meg egy kicsit a környezetből bekerülő nehézfém szennyeződést!

Nem titok már, hogy a tenger és folyók állatvilága óriási higany, ólom, kadmium, stb. szennyeződésnek vannak kitéve.

Hogyha ezek a nehézfém koncentrációk az ember tevékenységének következtében a természetesnek 100 vagy akár 1000 szeresére nőnek, akkor mindenképpen átlépik a magasabban fejlett élőlények biológiai határértékét.

Napi ólomfelvételünk körülbelül 3/4-e élelmiszereinkből származik.

A leveles zöldségek és forrasztott konzervdobozok állnak az első helyen az okok között, de beszélhetünk a tenger és folyók gyümölcseiről, a húskészítményekről is.

A higany felelős elsősorban a második generáción (gyermekeinken) tapasztalt viselkedészavarokért, a stresszhelyzetben fellépő cselekvésképtelenségért, tanulási nehézségekért.

Az ólom is befolyásolja a közérzetet, itt is az agy és a központi idegrendszer szenved kárt.

Az Amerikai Tudományos Akadémia szerint: ” ha ólomból kicsiny mennyiségek, de hosszú időn keresztül jutnak a szervezetbe, akkor ez hatással van a viselkedésre.

Ez a lappangó hatás 2 formában jelentkezhet: a szellemi képességek csökkenésében és a krónikus hiperaktivitásban”.

Ezek szerint, amikor gyermekeink olyan magatartásformát produkálnak, amely elviselése számunkra nem tolerálható (és hányszor van ilyen!) sokszor nem ők a hibásak, hanem a bennük felhalmozódott ki nem szűrt környezeti és iparilag hozzáadott szennyeződések.

Hiszen a cukor, a nehézfémek, de még a környezetben felhalmozódó vagy az élelmiszerekhez hozzáadott vegyipari adalékanyagok és azok melléktermékei is az idegrendszerünket támadják.

Az idegrendszer fő támogatói és gyógyítói a B vitaminok, amelyeknek fő forrásai a gabonák héja, és amelyeknek ipari hántolása és finomfeldolgozása eredményeként igencsak híján vagyunk.

Az univerzumban a kvantumfizikai kutatások szerint minden rezeg. Még az anyag is, melyet mi szilárdnak látunk, igazából szinte örvénylik, és állandó mozgásban van. Minden elemnek sajátos rezgésszintje van.

Ezt úgy is el lehet képzelni, hogy mindennek más hangja van, csak mi nem halljuk. Masaru Emoto, egy japán tudós szerint az emberi érzelmek rezgésszintjei bizonyos elemek rezgésszintjével kapcsolhatóak.

Például az ingerültség okozta rezgések megegyeznek a higany rezgéseivel, a harag az óloméval, a bánat és szomorúság pedig az alumíniummal.

Ha túl sok van ezekből az anyagokból a testünkben, az ő rezgésszintjük (erős hangjuk) miatt mi is ok nélkül bánatosak, haragosak vagy ingerültek leszünk.

Ha például a cukor fogyasztása görcsbe rántja az idegrendszerünket (stresszállapot), az összes elraktározott hasonló rezgésű elem együtt rezonál az ingerültségünkkel (higany).

Ugyanez megtörténhet úgy is, hogy felidegesít valami, és mi még akár órák után is idegesek és ingerültek vagyunk, pedig már arra sem emlékszünk, miért is lettünk mérgesek.

Ez a jelenség akkor nyer értelmet, ha belegondolunk, milyen elemekből építettük fel a testünket az elmúlt 100 év során.

Ha azt mondom: méreg - akkor 2 dologra asszociálok:

Méreg (1) = anyag amely betegséget vagy halált okoz.

Méreg (2) = érzelem, amikor haragosak, mérgesek vagyunk.

Gyönyörű, ősi és okos nyelv a magyar.

Minden táplálékfelvételt a fehérvérsejtek megsokszorozódása követ (Donders, 1846), ami a szervezet védekező erőinek felállását jelenti.

A fehérvérsejtek immunrendszerünk katonái, és feladatuk a betegséget előidéző baktériumok, vírusok (amelyek táplálékunkkal bekerülnek) legyőzése, illetve enzimek és védőanyagok képzése.

Ha reggelire például cukrozott kakaót vagy tejeskávét fogyasztunk margarinos fehér kenyérrel, a fehérvérsejtek száma a normális 7-8000-ről 13000-re emelkedik köbmilliliterenként.

Ha időt hagyunk a szervezetnek a következő táplálékfelvételig, illetve mérgezésig – hozzávetőlegesen 1 óra – a vér értékei visszaállnak a normálisra.

De ha időközben nassolunk valami “finomat”, vagy elszívunk egy cigarettát, esetleg iszunk egy cukrozott üdítőt, a folyamat megismétlődik.

Néha már csak az éjszakai pihenőidő alatt áll helyre a normális állapot.

A vizsgálatok szerint az iparilag előállított élelmiszerek szintén előidézik a vérösszetétel kóros elváltozását.

Roessle a Pathológiai Kongresszuson már 1923-ban azt mondta, hogy egy olyan folyamatról van szó, amely összefüggésben van a betegségekkel, és a táplálékban található idegen anyagok (szennyeződések és kórokozók) ellen irányul.

Ezért azt ajánlotta, hogy étkezéseinket mindig egy jó bő adag, a kritikus hőmérséklet (~80 C° fok) fölé nem melegített természetes, azaz nem finomított élelmiszer vezesse be.

Ily módon elkerülhetjük a szervezet krízishelyzetbe juttatását.

Az emberi test első és alapvető védekező rendszere az immunrendszer.

Ezt a rendszert a túlzott fokozott mérgezések (vitaminok szinte teljes hiányában) és a támadó gyógyszerekre rezisztens kórokozók tönkre teszik.

Az immunrendszer sejtjeinek tápanyagai a vitálanyagok, vagyis a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek.

Hál’ Istennek a teremtés több alternatív védekezési mechanizmust is “betervezett” a testünkbe.

Ilyenek az enzimrendszer és a hormonrendszer is, azonban ezek a rendszerek is anyagfüggők, ugyanúgy, mint az immunrendszer.

A növények, állatok és emberek anyagcseréjében a vitaminok mikroszkopikusan parányi molekulái indítanak be minden életfolyamatot.

Testsejtjeink billióinak a felületén (vagy azokon belül) rengeteg fém és másféle atom ül és várakozik vitaminokra, hogy a sejtek aktiválódhassanak és rendben végezhessék a dolgukat, és az immunrendszer katonái készen állhassanak a védekezésre.

Az “A” vitamint például a növények találták fel, őket ugyanis sok milliárd éves fejlődéstörténetük során egyre hevesebben támadták az olyan agresszív anyagok, mint a szabadgyökök, gombák, paraziták, baktériumok, vírusok stb.

Feltalálták a “szuperfegyvert”, az antioxidáns “A” vitamint.

Az “A” vitamin az ember immunrendszerében ugyanígy harcol tovább a betolakodók ellen, s megvéd bennünket a betegségektől.

Vigyázat azonban, a túlzott és egyoldalú “A” vitamin szedése az összes többi vitamin hiányállapotát vonja maga után. A vitaminok rendszerben, egymást segítve tudnak optimálisan működni, és gyógyító hatásukat kifejteni.

Karotinok (az “A” vitamin elővitaminja, amelyből sejtjeink képesek “A” vitamint készíteni) nélkül reggel 9 órára Európa egész dús növényzete egyetlen barna tömeggé égne és olvadna a felkelő Nap hatására.

A természet egyik legzseniálisabb találmánya a “C” vitamin, más néven aszkorbinsav. Az állatok és növények képesek maguk előállítani ezt a vitamint, az ember viszont nem.

A “C” vitaminnak két nagy feladata van a szervezetünkben: az immunvédelem, és a psziché stabilizálása. Minden dinamikus (mozgás) életfolyamatot a “C” vitamin katalizál.

Immunrendszerünkben a kórokozók: az élősködők, vírusok, mikrobák és főleg a szabad gyökök legádázabb ellensége ez a vitamin. A szabadgyököknek esélyük sincs a “C” vitaminnal szemben.

Ennél a vitaminnál már nem az a kérdés, hogy szükséges-e a pótlása, hanem hogy mennyit kell beszedjünk belőle.

Szent Györgyi Albert 1000 mg aszkorbinsavat fogyasztott. Időskorában tüdőgyulladást kapott, és hosszú betegeskedés után felemelte az adagot 8000 mg-ra. Rövidesen felgyógyult.

Dr. Colgan táplálkozástudományi szakorvos napi 5000 mg-ot ajánl. Dr. Braun Béla, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem kutatóorvosának vizsgálatai szerint az emberek többségének a “C” vitamin kiürítési küszöbe napi 5000 mg körül mozog.

Ez azt jelenti, hogy itt már elindult a “C” vitamin vizelettel történő kiválasztása, míg a vér aszkorbinsav tartalma megduplázódott.

Ez érthető annak ismeretében, hogy az immunrendszer “katonái”, a fehérvérsejtek fő segítői ezek a kis molekulák, az immunrendszer nélkülözhetetlen vitáltápanyagai.

A kiürítésre “szánt” aszkorbinsav molekulák azért nem szomorodnak el, kifelé menet is elpusztítják mindazt a mikroorganizmust, amellyel találkoznak, telepedjen az meg a húgyhólyagban, bélrendszerben, veséken, a hasnyálmirigyen stb.

A maradék pedig megy és teszi a dolgát a természetben.

Az emberi test olyan, mint egy biológiai kályha. Meghatározott hőmérsékleten működik, ezen felül azonban összeomlik. A szabad gyökök igyekeznek oxidálni, azaz elégetni a védtelen sejtrészeket.

Kutatók kiszámították, hogy minden testsejtünket körülbelül 10.000 alkalommal támadnak meg szabad gyökök egy nap alatt. Hogy ne tudják elégetni sejtjeinket, abban az antioxidánsok, úgy mint az A, C, E, vitaminok akadályozzák meg őket.

Az “E” vitamin testsejtjeink legjobb barátja. Ádáz ellensége azoknak a szabad gyököknek, amelyek például a vajat megtámadják és megavasítják, ha kint marad az asztalon. “E” vitamin hiányában a testünkben lévő zsír ugyanígy avasodik meg. Tipikus jelei ennek a kézen lévő öregségi foltok.

Az “E” vitamin akadályozza a véralvadást és a vérrögök képződését, egészségmegőrző szerepe óriási. Rendszeren kívül bármely mennyiségben szedhető, de minimum az alább megadott táblázat szerint.

Hiánytünetei: látásgyengülés, hervadó bőr, fáradtság, szívbetegség, terméketlenség, idegesség, nehezen gyógyuló sebek.

Elsődleges forrásai közt szerepelnek az olajos magvak és a finomítatlan hidegen sajtolt olajok, szemben a ma használatos finomított étolajokkal, amelyekből ez a vitamin már hiányzik.

A “D” vitamin teszi erőssé és stabillá a csontvázunkat. Ez a bőrben képződik, napfény hatására.

A bélből felszívhatóvá teszi a kalcium sókat, és beépíthetővé a csontjainkba és a fogainkba.

Hiányában kialakul a rövidlátás, fogkihullás, gennyes fogak, izomgyengeség, megvastagodott térd-, boka-, és kézízületek, izgatottság, alvászavarok, depresszió.

A “B” vitaminok szolgáltatják testsejtjeinknek az energiát, ők indítják be a zsír és a fehérjék anyagcseréjét.

Idegeink fő táplálói ezek a természetben csak együttesen előforduló vízoldékony vitaminok, és mivel hamar kimosódnak a szervezetből, mindennapos pótlásuk elengedhetetlen.

A természetben a gabonafélékben (teljes hántolatlan magvakban) és zöld leveles növényekben jellemző a magas “B” vitamin koncentráció (B1 - B17). Az élelmiszeripari finomításos eljárások következtében azonban élelmiszereinkből kiveszett az összes “B” vitamin.

A “B” vitamin hiánya elsorvasztja, öreggé és beteggé teszi, végül megöli sejtjeinket.

Az FDA által ajánlott mennyiség érdemtelenül kevés és nem jelent hathatós segítséget, főként ha tudomásul vesszük, hogy a szokásos vegyes étrendünk nem fedezi a szükségleteinket, bármennyire ezt állítják is.

Ha az ember fáradt, beteg vagy akár boldogtalan, a háttérben rendszerint vitaminhiány áll.

A szupermodern molekuláris biológia legdöbbenetesebb felfedezése a következő: a hagyományos gyógyszeralapú orvoslás rosszul ítéli meg és kezeli azokat a közérzeti zavarokat, panaszokat és betegségeket, amelyeknek tulajdonképpeni oka vitaminhiány.

Különösen hangzik, de a hormonhiány, vashiány és fehérjehiány gyakran nem egyéb, mint vitaminhiány. Az orvostudomány ismer hiánybetegségeket, mégis csak a végső állapotot képes felismerni és kezelni. (Klaus Oberbeil, természetgyógyász)

“… a vitamin olyan anyag, amely akkor okoz betegséget, ha nem esszük meg” (Szent Györgyi Albert, “C” vitamin, Nobel-díj)

Létezik egy halálos betegség, a skorbut: a “C” vitamin hiányának eredményeképpen a szervezet végső és teljes összeomlása.

Ez az az állapot, amelyet a mai orvostudomány betegségként felismer és kezel, azonban nagy a szakadék az összeomlás és az egészséges működés között.

És az emberi test arra van tervezve (is) hogy még a legzordonabb körülmények között is éljen. Ilyenkor minden egyéb életfunkciót takarékra tesz, és megpróbál túlélni.

Csakúgy, mint az a bizonyos szőlő, ami az asztalunkra kerül. Kívülről még gyönyörű, belülről azonban már egészen más a helyzet.

A “C” vitamin hiányos szervezet pedig egy rakás vészjelet sugároz: székrekedés, fáradtság, fogékonyság a betegségekre, fogínygyulladás- és vérzés, ingerültség stb. A többi esszenciális védővitamin hiánya is ezzel egy időben mutatkozik meg az embereken (ekcéma, allergia, látásromlás, életkedv elvesztése).

Dr. Braun Béla amerikai ösztöndíjjal folytatta kutatómunkáját, de kinti kollégái nem “értették” kutatásait. Ugyanabban az évben fiatalon, autóbalesetben vesztette életét. Ha érdeklik Önt a “C” vitaminnal folytatott vizsgálatai, megtalálja az Interneten a “Kiűzetés a vitaminparadicsomból I., II.” c. tanulmányában.

Szent Györgyi Albert bízott egy olyan kor eljövetelében, amikor a “C” vitamint a liszt mellett árulják majd, kilós kiszerelésben. Az a tudós, aki Nobel díjat kapott e vitamin felfedezéséért, ennyire az élethez nélkülözhetetlen tápanyagnak tartotta ezt a parány molekulát.

Az FDA jelen álláspontja szerint a vegyes táplálkozás tartalmaz elég vitamint, nyomelemet és ásványi anyagot, ezért 60 mg “C” vitamint ajánlanak maximális napi dózisként.

Nem csoda, hogy aki nekik hisz, bizony különféle betegségekben szenved. Még a fogak elpusztulása (fogínyen belül) is ennek a vitaminnak hosszú távú hiányára vezethető alapvetően vissza.

Nem árt tudni azt sem, hogy ha dohányzunk, minden egyes elszívott cigarettára számoljunk nyugodtan kb.: 100 mg “C” vitamint. Ennyit használ fel a szervezet a méreg közömbösítéséhez, hogy ne égjenek meg sejtjeink a forró füsttől.

Akinek súlyos édességéhsége van, nem árt tudnia, hogy abszolút “C” vitaminhiányt jelez a szervezete.

És a cukor a “C” vitamin hiányában ismét a “B” vitamincsoport teljes hiányához vezet, ami az idegrendszerünk fő tápanyaga, és a gabonák héja alatt található eredetileg, de mi hántolt rizst, a héjától megfosztott gabonákból készült lisztet fogyasztunk.

Nem árt egyszer azt sem kipróbálni, hogy ha (Dr. Braun Béla vizsgálatai szerint) vírusos vagy bakteriális megbetegedések alatt 3.000 (vagy még több) mg “C” vitamint fogyasztunk 3 óránként, a támadás enyhén és gyorsan lezajlik.

Ismét csak kiderül, hogy testünk a megfelelő táplálkozás segítségével úrrá képes lenni a betegségeken (tapasztalat).

Segítségül nézzük dr. Lenkei ajánlását, mire figyeljünk vitaminkészítmények alkalmazásakor.

Alapvetően fontos, hogy nézzük meg az összetételt, mert a kapható óriás választékból igen kevés az a termék, amely tiszta és adalékanyagoktól mentes.

Ez a táblázat azokat a szükséges mennyiségeket tartalmazza, ahol a vitaminok szinergiában (egymást segítve) kifejthetik építő és gyógyító funkcióikat, napi szükségletben, mint egy megfelelő alapanyagokból összeállított nyerstáplálék diéta 80 évvel ezelőtt.

• A vitamin 5000 - 10000 NE
• D vitamin 400 NE
• E vitamin 400-800 NE
• C vitamin 500-1000 mg
• B1 vitamin 300-500 mg
• B2 vitamin 50 mg
• B3 vitamin 50 mg
• B5 vitamin 50 mg
• B6 vitamin 50 mg
• Kolin 50 mg
• Inozitol 50 mg
• PABA 50 mg
• B12 vitamin 50 ng
• Biotin 50 ng
• Folsav 100 ng
• Kalcium 500 mg + Kalmag ital
• Magnezium 250 mg - II -
• Vas 18 mg
• Cink 15 mg
• Mangán 4 mg
• Réz 2 mg
• Jód 225 ng
• + 60 - 70 féle nyomelem

Az arányok nem merevek, de a nagyfokú eltérés nem túl jó.

Sok a kereskedelemben kapható multivitaminnál előfordul, hogy akár 20-40 tablettát is be kell venni a valós napi igény biztosításához, így a “havi adag” csupán néhány napot fedez.

Vagy telítve van ízesítéssel (aroma), édesítőszerrel vagy cukorral, és vegyi anyagokkal (pl. pezsgőtabletták). Ezek bevételével nem javítunk egészségünkön, csak azt hisszük.

Azonban itt is van mire vigyáznunk.

Új iparág hódít az étrendkiegészítők piacán. Erre az élelmiszeripar is reagált, az agyonfinomított sterilizált antibiotikumokkal kezelt élelmiszerhez hozzáadnak egy kevés vitamint, ami még csak arra sem elég, hogy a táplálékban lévő méreganyagokat segítsen kiüríteni, nemhogy az egészséges sejtszintű működést biztosítsák.

Persze itt is elhisszük, hogy finomított étolaj egy kicsiny mennyiségű (ám nagybetűvel kiírt) “E” vitamintól egészséges lett.

Az FDA és a gyógyszeripar meg a mi védelmünkre hivatkozva nem ajánl túl nagy mennyiségű vitaminfelvételt (itt bezzeg rémisztgetnek bennünket a mellékhatásokkal), és mert egyre betegebbek vagyunk, így az ő nagy fogyasztójukká válunk.

Nem is értem, hogy a nekünk oly odafigyeléssel gyártott élelmiszerek mellé miért nem mellékelnek egy figyelmeztetést, miszerint a fogyasztás kockázatairól és mellékhatásai tekintetében kérdezzük kezelőorvosunkat, gyógyszerészünket, házi élelmiszeripari kémikusunkat.

Arról senki sem beszél, hogy a betegségeinkért, nyűgjeinkért alapvetően sejtjeink minőségi éheztetése a felelős, és megvédhető/megjavítható az egészségünk vitáltápanyagok használatával.

Az élelmiszeripar rengeteg embert, állatot, sőt világunkat is meggyógyíthatná, ha ez lenne a célja, hiszen “táplálékunk egyben a gyógyszerünk” is (Hagyományos kínai orvoslás, hagyományos tibeti orvoslás, ajurvedikus gyógyászat, Hippokratész).

Az egészséges táplálkozás (diéta) olyan alapja egészségünknek, mint házunknak az alapozás. Ha nem jó anyagokból építették, dől az egész.

Gyógyszergyártó cégek is előálltak vitaminkészítményekkel, és hát ha üzlet, rengeteg termék közül lehet választani.

Sajnos sok terméknél észrevehető, hogy gyártása során túl sok adalékanyagot használnak az íz (gyermekek), eltarthatóság vagy éppen a “hosszantartó hatás” miatt.

Óva intek mindenkit a sok ismeretlen adalékanyagot tartalmazó vitamin- és étrendkiegészítő kapszuláktól, mivel azok inkább csak arra elegek, hogy az ember azt higgye, mindent megtett az egészségéért, ugyanis a vitamin aktív hatóanyagtartalma elvész a többi, kiürítésre szánt vegyszerekkel együtt, így sem gyógyító, sem építő munkát nem tud már végezni.

Ezek az adalékanyagok hosszútávon egészségkárosító hatásúak, ami érthető annak a ténynek az ismeretében, hogy természetidegen anyagokról van szó.

Akkor lehetünk biztosak, ha a vásárolni kívánt termékre rá van írva “mesterséges/hozzáadott adalékanyagot nem tartalmaz”, “cukrot nem tartalmaz”, még akár sajnos bio-termékek esetében is.

Nincs egyszerű dolga annak, aki erre rászánja magát.

Csak azért, mert valamire ráírják, hogy bio, még ne higgyük, hogy egészséges!

Olvassuk el az összetevőit, gyakran tartósítószert tartalmaznak, vagy lekövethetetlen helyről származnak (Kína).

Mivel egyre nagyobb az igény a természetes élelmiszerek iránt, itt is az üzleti érdek dominál, s nem a fogyasztóvédelem.

Ha nem bírunk leszokni a cukorról, fogyasszunk bőségesen “C” vitamint (a gyümölcsökben található cukor mellett is ott van a gyümölcs friss “C” vitamin tartalma, így segít a szervezetnek feldolgozni a cukrot).

Ha sikerül kitisztulnunk (kb.: 2 hét) és becsokizunk, vagy cukrot fogyasztunk utána bármikor is, menten fáradtak, ingerültek és mérgesek leszünk. S ez csak a cukor hatása, melynek idegrendszerünk és jó kedvünk esik áldozatul.

Alapvető fogyasztási cikkeinkről tehát megállapítható, hogy tápanyaghiányos, az élő szervezet számára hosszútávon mérgező vegyületekkel terhelt növényekből és az ezen növekedő állatokból származik, amelyet a leplezni/feljavítani kívánó élelmiszeripar további vegyi adalékanyagokkal kezel.

A finomításos feldolgozási eljárások során a maradék vitálanyag is elvész az összes növényi és állati eredetű élelmiszerből, melyet nagylelkűen aztán “visszatuningolnak” például vitaminokkal.

A baj csak az, hogy az eredeti állapot megszűntetésével és az egymással ellenőrizhetetlen reakciókba lépő, mesterséges, új vegyületek képződésével, az általuk „kiváló ízminőséget” elért fogyasztási cikkek gyakorlatilag mérgezővé változtak.

1 kiskanál kb. 4-5.000 mg egység. Önnek sem mondta el soha senki, hogy ha elfogyaszt például 1 kiskanálnyi cukrot a kávéjába, megmérgezem magát. De azt már sokat hallotta, hogy ha sok “C” vitamint szed, az káros. Igaz?

Úgyhogy mert cukrot enni, C vitamint meg nem. (Időközben kiderült, hogy a túlzott C vitaminfogyasztás káros mellékhatásai a kapszulákhoz adagolt ízfokozók, stabilizátorok stb. eredménye) Hát ez megfordult. Elmondom, miért.:

A cukor, az élelmiszeripar remeke. Eredeti formájában a cukor ugyanis tápanyag. Az édes íz érzékelése agyunk számára jelzés a könnyen hasznosítható azonnali energiaforrásról.

No de akkor még mellette van a cukornád vagy gyümölcs eredeti magas vitálanyagtartalma, amely élvezeti szerré (édes íz) is teszi és nem anti-tápanyaggá.

A finomítás során azonban nem csak elvész minden vitamintartalom, hanem még vegyszerrel (klórmész) fehérítik.

Régen, a cukor gyógyszer volt. Rendkívül óvatos kis mennyiségű használata ugyanis beindította a szervezet öntisztító mechanizmusát (merthogy lemérgezte). Orvosok gyógyításra használták, igen körültekintően.

Manapság a finomított cukor a mindennapjaink része, pedig valójában a finomított cukor hosszútávon mérgező, és ráadásul függőséget okoz.

Hatása többek között az agysejtek elhalása, az idegrendszer károsodása. Vetekszik a heroinnal és a kokainnal. Csak hát legális és annyira elfogadott, hogy még a fehérkenyeret is cukrozzák.

De még a dohányáru mesterséges gyorsított szárítása során is (nagyüzemi cigarettagyártás), túl magas cukortartalom marad a növényben, sőt ezt tetézendő, a cukoripar második legnagyobb felhasználója a dohányipar.

A cigarettákat, szivarokat, pipadohányt cukrozzák.

Érdekes eredménnyel szolgált az a statisztika, amely összehasonlítja azoknak az országoknak a tüdőrák-mutatóit, ahol cukorral kezelt, illetve természetes dohányt szívnak az emberek.

Bizonyos kísérletek arra mutatnak, hogy a cukor (természetesen a kátrányon és nikotinon kívül) is felelős lehet a tüdőrákért.

A cukrozott pácok (aromák és ízfokozók) használatával javul a dohánylevelek íze és égési tulajdonsága. Jobban ízlik? Csak ez ízlik? (manipuláció)

Amikor 1972-ben a brit kormány bejelentette, hogy amerikai mintára közzétesz egy táblázatot a brit cigarettamárkák nikotin és kátránytartalmáról, a London Sunday Times címlapon kelt ki a döntés ellen.

A testben talán az agy a legérzékenyebb szerv. Az, hogy jókedvűek vagyunk vagy rosszkedvűek, normálisak vagy őrültek, nyugodtak vagy izgatottak, tettre készek vagy kedvetlenek, nagyrészt attól függ, hogy mit veszünk a szánkba.

Ahhoz, hogy a szervezet egésze maximális hatékonysággal tudjon működni, a vér glükóz- és oxigénszintjének egyensúlyban kell lennie.

Ha finomított cukrot (szacharózt) fogyasztunk, az a következő lépésben glükózzá bomlik, megkerülve a szervezet kémiai lebontó mechanizmusait.

A szacharóz egyenesen a belekbe jut, ahonnan glükóz formájában felszívódik a vérbe, ahol eddig a glükózszint hajszálpontosan egyensúlyban volt az oxigénszinttel.

Most azonban a vér cukorszintje megemelkedett, és a szervezet krízisállapotba kerül.

Elsőként az agy érzékeli a bajt, és a mellékvese valamint a hasnyálmirigy fokozott működtetésével megpróbálja az egyensúlyi állapotot visszaállítani.

Azonban a folyamat túl gyorsan megy végbe, és a termelt hormonok túllőnek a célon.

A vér cukorszintje annyira lecsökken, hogy az első krízist egy második követi, a hasnyálmirigy és mellékvese hormontermelését le kell állítani, mivel más hormonoknak kell termelődnie a kémiai folyamat megfordítása és a vércukorszint megemelése céljából.

Mindez a közérzetünkre is befolyással van.

Amikor a glükóz felszívódik a vérbe, felélénkülünk. Hangulatunk megjavul, azonban a csalóka energiahullámot hamarosan egy mélypont követi, amikor lecsökken a vércukorszint.

Kedvetlenek és fáradtak leszünk, és amíg a vér glükózszintje nem emelkedik meg ismét, a gondolkodás, de még a mozgás is nehezünkre esik.

Agyunk gyanakvást és hallucinációkat produkál, esetleg ingerlékenyek, lobbanékonyak, idegesek leszünk.

Ha ilyenkor újra cukrot eszünk, egy újabb kettős krízis indul meg, még mielőtt az első lezárulna.

A nap végére a halmozódó krízisek komoly mennyiségekre rúghatnak. Az ilyen napok ismétlődése a mellékvesék károsodásához vezethet.

A mellékvesék kimerülnek az állandó maximális igénybevételek miatt.

Ha a szervezet működésének egyensúlya felborul, az egész idegrendszerünk megérzi.

Stresszhelyzetben összeroppanunk, alacsony hatékonysággal végzünk mindent, állandóan fáradtak vagyunk, és úgy érezzük, sosem jutunk semminek a végére.

Eszünk hát még egy kis csokoládét, mert attól boldogabbak leszünk, még ha rövid időre is. Ez a cukor blues. (William Dufty: Cukor blues)

Dr. Lengyel Margit klinikai farmakológus szakorvos, gyógyszerkutatási ellenőr arra a megállapításra jutott, hogy a tiszta kakaóból készült élelmiszerek a kakaó magas vitáltápanyagtartalma (Ca, flavonok, A,B,C,E vitamin, stb.) és más értékes alkotóanyagok (theobromin) miatt nemhogy betegségmegelőző, hanem gyógyító (köhögéscsillapító) tulajdonságokkal rendelkezik.

Dr. Matos Lajos, szívgyógyász szakorvos megállapította, hogy a tiszta kakaóból készült csokoládé illetve ital a szív és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás kezelésére és megelőzésére is hatásosan használható (E és C vitamin, flavonok - növényi védőanyagok, egyben színezőanyagok).

Míg ha cukrozott, kezelt (instant) kakaóport használunk, felborítjuk testük éjszaka visszanyert egyensúlyi állapotát, és kezdetét veszi a cukor blues.

Nem beszélve arról, hogy pl. a Nesquick kakaó rengeteg mesterséges ízfokozóval és aromával terheli a fogyasztásával márkahűvé változtatott kisgyermekeket, amely adalékanyagok kifejezetten egészségkárosító hatásúak és a zöméről senkinek sem adnak felvilágosítást, mivel üzleti titokként kezelik (piacvédelem).

“Ha tényleg el akarják pusztítani az észak-vietnámiakat, dobjanak le rájuk egy katonai kantint. A cukor, a Coca-cola és a csokoládé hamarabb elpusztítja őket, mint bármelyik bomba!” William Dufty: Cukor Blues, idézet egy japán filozófustól

A Cola a gyermekeknél csontritkuláshoz vezethet, egyre több gyermek szorul csontritkulásos kezelésre.

Az ok a táplálkozási hiányosságokban keresendő.

A gyermekek körében kedvelt üdítőitalok, mint a Cola és társai “kalciumrablók”, a csontszövet rovására.

A kalcium létfontosságú építőanyag, mely növényeinkben az elsavasodás eredményeként gyakorlatilag minimálisra csökkent.

A nyilvánosságra került csontritkulás legifjabb áldozata egy 11 éves kisfiú, aki főleg Coca-colán és péksüteményeken élt.

A következmény: már a legcsekélyebb ütésre is bekövetkező csonttörések. Német Hírügynökség, 1997.

A Cola és többi gyermekeknek szánt üdítőital is tele van cukorral vagy a light termékek édesítőszerrel, ami ugyanolyan káros és komoly neurológiai problémákhoz vezet.

Az USA-ban ahol a gyermekek még kövérebbek, és semmi mást nem esznek, mint ipari élelmiszert, a kardiológusok már 1990-ben minden harmadik gyermeknél lerakódásokat találtak az érfalakon, az öt évnél fiatalabbaknál is.

Esszenciális vitamin hiány (C,E stb.) a finomított ételek fogyasztása miatt.

Cukorpótlókat is használnak cukor helyett, és senkit sem akarok elkeseríteni, de az összes finomított cukor és mesterséges pótlója is mérgező.

Prof. Dr. Russel L. Baylock neurológus, a cukorbetegek kezelésénél felfigyelt arra, hogy a cukrot helyettesítő aszpartam súlyosbítja a cukorbetegséget (40% aspartic sav, 50% phenilaniline, 10% methanol, ezek az alkotói az aszpartamnak és mindegyik külön-külön is mérgező).

De a profitorientáltság nyomására (az aszpartam milliárdos üzlet) ismét tanúi lehetünk annak, hogy cukorbeteg társaink aszpartamot vagy egyéb édesítőszereket fogyasztanak a cukor helyettesítésére (light termékek), amely súlyosbítja a betegségüket!

Ez könnyen kipróbálható egyébként, mivel az aszpartam leállításával rövid időn belül sokkal jobban lesznek a cukorbeteg emberek. Az egyik C-vitamin pezsgőtablettában is aszpartam rejtőzik.

Az Interneten bővebben is olvashat a cukor és aszpartam káros hatásairól (Google).

Ha látjuk a toxikus összképet, nem sok értelme van kitalálni egy újabb a “hét kedvence” méreganyagot, mármint hogy az egyes kémiai anyagokat valamely más kevéssé ismert kémiai anyaggal váltsuk fel, ahogyan ez most történik.

A meglévő több százezer vegyszer már elég feladatot jelent a következő kétezer évre.

A környezetben található idegen anyagokat összességükben kell csökkentenünk.

Nézzünk például egy alapvetően nagyon egészséges, az emberi test számára rengeteg nélkülözhetetlen tápanyagot tartalmazó élelmiszert, a halat.

A halpusztulás mindig a környezetszennyezés látványos jele.

A Bajor Területi Vízügyi Hivatal jelentése szerint a vizek szennyeződésében a mezőgazdasági gazdálkodók állnak a legelső helyen, a trágyalé és silólé engedély nélküli elvezetése miatt.

A halpusztulásért felelős második kiváltó okként maguk a halgazdaságok okolhatók (nagyüzemi halgazdaság).

A nemkívánatos vízinövények ellen annyi gyomirtót zúdítanak a vízbe, hogy mellesleg az egész halállományt is kiirthatják, illetve megterhelik szennyező anyagokkal.

Ha pedig arról van szó, hogy hogyan lehet a már megemésztett dolgokból is pénzt csinálni, az élelmiszeriparnak itt is rengeteg ötlete van:

“A biológiai szennyvízkezelés keretében sokoldalúan kihasználhatjuk a szennyvíz magas tápanyagtartalmát és megemelkedett hőmérsékletét, kedvező feltételek esetén megtakarítható a haltápok használata.”

A szennyvíz segítségével történő haltenyésztésben elkerülhetetlenek a toxikus maradványok (dr. Wismacht, a Müncheni Egyetem élelmiszer higiénikusa).

Az élelmiszerfelügyelet számára gyakorlatilag lehetetlen célzott vizsgálatokat végezni azokra az igen sokféle, ugyanakkor teljesen ismeretlen összetételű toxikus maradványanyagokra vonatkozóan, melyek a szennyvízben találhatóak.

Így ezek az állatok mint “kifogástalanok” kerülnek a kereskedelembe. És mivel a szennyvizet nem tudják megtisztítani, a víz a mérgező vegyületeket mindenhová elszállította.

A víz az élet bölcsője.

Még a szennyezett víz is.

Így benne van növényeinkben, állatainkban, és az élelmiszerbiztonsági vizsgálatok nem képesek kiszűrni őket, mivel java részét még éppen csak felfedezték, nincs hatékony ellenőrzési teszt a kiszűrésükre (időigényes és drága vizsgálatokról beszélünk), annyi új vegyület keletkezett!

Nem beszélve arról, hogy már a nagyüzemi haltartás eredményeként a halakat szintén gyógyszerezni kell a betegségek terjedésének megállítása végett.

Ha nincs szennyvíz, akkor a nagyüzemi trágyát, trágyalevet eresztik a tóba, de szóba jöhet a műtrágya is.

Ráadásként vizeinket az iparosodás melléktermékei, a radioaktív sugárzás és a rengeteg nehézfém is megterhelte.

És itt elérkeztünk a Föld elszennyeződésének másik legfontosabb és agyonhallgatott jeléhez: vizeink észrevétlen elszennyeződéséhez. Ezt ma már mint “toxikus összhelyzet” fogalom alatt ismerik (Fritz Eichholz prof., 1950-es évek ).

A nyolcvanas évek elején a müncheni ökokémia professzora, Friedhelm Korte készített egy tanulmányt a vizek szennyezettségéről. Ebben az eddig kimutatott káros anyagokról szóló táblázatok 150 oldalt tesznek ki.

Budapest összes szennyvízének ma mindössze 40 %-át tisztítják, a Magyar Táplálkozástudományi Intézet felkérésére végzett tanulmány szerint (Dr. Kohán), a szennyvíztisztító telepek 3/4-e elavult.

Ez azt jelenti, hogy képtelenek kiszűrni a szennyeződések óriási részét.

Az ólomvezetékekből ezután további nehézfém kiválás történik, a cinkcsövekből kadmium válhat ki, de a műanyag vezetékeknél sem lehetünk nyugodtak a víz által kioldott anyagok egészségkárosító hatásai felől.

Egyes vizsgálatok szerint a műanyag csövekből és palackokból egy hormonként viselkedő új vegyület válik ki, melynek hosszú távú hatásai még vitatottak, ám nem hiszem, hogy bízhatunk abban, hogy esetleg kifejezetten jót tennének az egészségünknek.

Dr. Kohán József: A víz és más oxigénterápiák összehasonlítása című tanulmányában azt is megfogalmazza, mi a víz valódi szerepe testünkben.

Ez azért érdekes, mert testünk 70 %-át víz alkotja, azaz testsejtjeink 70%-a is víz.

A víz egyrészt oldószer, másrészt az oldott tápanyagok szállítója a testünkben.

Sejtjeink nagy részben vízből, és az abban oldott anyagokból állnak, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a víz tiszta e vagy sem.

Amennyiben testsejtünk nem képes kilökni a vízben hordozott szennyező vegyületeket (pl.: radioaktív sugárzás), azok a sejtjeinket alkotó vízben maradnak és betegségeket okoznak (a radioaktív sugárzás eltávolítására a B3 vitamin remekül képes, C vitamin és E vitamin segítségével).

Itt gondolnunk kell továbbá a mezőgazdaság által használt vegyszerekre csakúgy, mint az állatokkal megetetett, vagy mi általunk beszedett gyógyszermaradványokra és hormonokra, vagy akár a vegyiparban használt természetidegen (mű)anyagokra is.

Az elszennyeződött vizet tisztításnak vetik alá, majd lefertőtlenítik klórral és esetenként hipóval a kórokozók ellen.

Ezek a további vegyszerek is reakcióba lépnek a némileg megtisztított, ám továbbra is szennyezett víz oldatával, és még mérgezőbb vegyületeket alkotnak.

Klórozott, egyébként tiszta víz fogyasztása, illetve fürdéshez való használata is egészségkárosító hosszútávon (kb.: 40 év), mivel a klór antioxidáns (elektronrabló) tulajdonsága miatt valósággal leszivattyúzza a szabad elektronokat testünkből, vagy belélegezve az amúgy is túlterhelt immunrendszert tovább gyengíti.

Ezért aztán mind gyakrabban találkozhatunk rendszeres orvosi felügyeletre kényszerülő, amúgy jól táplált kisgyermekekkel, akik egyik náthából a másik bakteriális, vagy vírusos megbetegedésbe esnek, akár allergiát elszenvedve.

(A mi fiunk is ilyen volt, amíg meg nem találtuk a megoldást.)

Az a víz viszont, amit most fogyasztunk, semmiképpen sem alkalmas feladatának ellátására, azaz a szennyeződések kimosására szervezetünkből.

Sőt! Például a “kemény víz” kalciumtartalma a testben a közhiedelmekkel ellentétben nem hasznosul, azaz beépül, hanem lerakódik a porcainkba, és az ízületeinkbe.

A tiszta, fordított ozmózis technológiával (NASA fejlesztés) megszűrt csapvíz viszont, mivel oldott anyagtartalma kb.: 95%-kal csökkentett, képes kimosni belőlünk a szennyet és az amúgy is kevés vitáltápanyagot sejtjeinkhez eljuttatni.

Jelenleg Magyarországon a német 5 és 35 keménységi fok közötti oldottanyagtartalom engedélyezett, de más országokban már ennél lényegesen tisztább vizet is szabad fogyasztanunk.

Dr. Kohán szerint egy ember élete folyamán kb. 8 kg. ásványt iszik meg oldott formában, amely megint csak egy nehéz feladatot ró testünk védelmi rendszerére, mivel testünk a növények, vagy állatok által szervesített táplálékból képes felvenni az ásványi anyagokat.

Szóval, nem érdemes elhinni a reklámszlogeneket, miszerint az emberi test napi szükségleteinek x százalékát már a víz fedezi például kalciumból, avagy magnéziumból.

Testünk nem képes hasznosítani a vízben oldott szervetlen sókat, főleg nem vitaminok hiányában. Csakis hosszabb böjtölés során használ fel valamely csekély mennyiséget, vitamintartalékai segítségével, azokat kivonva akár csontjainkból is. Fő a túlélés.

A fordított ozmózissal szűrt víz rendkívüli tisztasága révén mindent képes lemásolni, amivel találkozik.

Ezt használja ki például a homeopátia, addig hígítva gyógyoldatát, hogy a víz már csak a gyógyító információ tartalommal rendelkezik.

A tiszta vízből és lehetőleg tiszta alapanyagokból kevés ideig főzött leves (például húsleves) a víz által remekül kioldott tápanyagoktól hemzseg, míg egy szennyezett vízből történő főzés esetén a szennyeződések az ételben maradnak (elsőként mindig a tiszta H2O párolog el).

Így ételeink nem táplálnak, inkább károsak lettek.

Az ozmózisos vízszűrő képes leszűrni a baktériumokat és vírusokat is, amelyeket például a klór nem pusztít el.

Persze a megoldás itt is csak rövidtávon lehet a vezetékes víz szűrése RO házi víztisztítóval, hosszú távú célként mindenképpen a szennyezés megállítását volna értelme megjelölni, illetve vizeink hathatós tisztítását.

Forrás http://honor.b13.hu

Az emberi szervezet tehát valóban a legcsodálatosabban működő rendszer az univerzumban.

Genetikailag legalább 144 évre van kódolva.

Mi azonban az első perctől mindkét végéről égetjük azt a bizonyos gyertyát.

Zigótaként (megtermékenyített petesejt) persze még vajmi keveset tehetünk, de felnőtt emberként hatalmas felelősségünk van gyermekeinkért, és természetesen önmagunkért is, hogy fel tudjuk nevelni őket!

Köszönöm, hogy végigolvasta, és ezzel adott egy esélyt gyermekeinek, és Önmagának!