Hogyan ölik ki a gyerekekből a kreativitást?: megjegyzések

Tasnádi Hédi

Tasnádi Hédi — Thu, 02 Jul 2009 07:58:00 +0000

Minden szava igaz, az már csak hab a tortán, hogy még nagyon szellemes is…

Ria

Ria — Thu, 02 Jul 2009 09:01:27 +0000

Ez szenzációs…! Azt gondolom, ezt az előadást minden embernek meg kellene hallgatni, legfőképpen azoknak, akik a gyerekeinket tanítják.

tanbanya

tanbanya — Thu, 02 Jul 2009 17:11:59 +0000

Kedves Ria!
Rákattintottam a linkre és mivel itt olvastam a véleményed, arra gondoltam, mostmár biztosan végignézem a videót. Szerintem is szenzációs és valóban minden embernek meg kellene nézni. Talán annyit fűznék hozzá, hogy minden SZÜLŐnek és természetesen a nevelési tanácsadókban munkálkodóknak, valamint gyermekpszichológusoknak ajánlanám figyelmébe. A tanárok azokat tanítják, akiket beíratnak az iskolába. Egy-egy “problémás” gyerek sorsa sokszor a “szakember” véleményétől függ. A mi iskolánkban is számos hiperaktív lányka és fiúcska van, akinek papírja van arról, hogy integráltan oktatható. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy pl. egy művészeti középiskolában sokkal jobb helye lenne. Tehát - hogy a magam és kollégáim védelmére keljek - nem a tanár tehet leginkább a félresiklott sorsokról. A filmben is a szakember javasolt váltást… De azért szép napokat és jó egészséget mindenkinek

anyuka

anyuka — Fri, 03 Jul 2009 08:26:00 +0000

Kedves Tanbanya!
Én úgy gondolom, hogy mivel ma a pedagógusi diploma megszerzése nem képesség (ének, rajz, beszédkészség, értelmi szint stb.), hanem pénz kérdése, így az oktatás és a pedagógusok hozzáértésének a színvonala siralmas. Nem csoda, ha a gyermek már 6-10 évesen túlnövi értelmi szinten a pedagógusát, és egy tollvonással kezelhetetlenné, hipeaktívvá nyilvánítják, kiközösítik és speciális iskolába küldik. Szerintem a pedagógusok egyáltalán nem érzik és fogják fel annak a súlyát, hogy milyen felelősséggel tartoznak egy-egy gyermek sorsát illetően.
A másik megjegyzésem, hogy a pedagógus látja, vagyis kellene lássa a legjobban, hogy egy gyermek mire képes, milyen rejtett képességekkel rendelkezik, hiszen az órai foglalkozások alkalmával ennek ki kell (kellene) derülnie, és egy pedagógus-szülő kommunikáció segíthetné a gyermek helyes iránya terelgetését úgy, hogy a gyermek ne sérüljön se szociális, se lelki,érzelmi szinten.
És higgyék el kedves pedagógusok, Önök is tévednek, hibáznak, és jó lenne, ha egyszer nem azt hallanánk vissza, hogy de a szülő…, és a kevés fizetés…, a rossz gyermek… stb. Szeretetből és elhivatottsággal, felelőségtudattal kellene végezni a munkájukat, hiszen az Önök felügyeletére bízott gyermek nem tehet arról, hogy kevés a fizetés, hogy milyen a szülő, őt ugyanúgy megillet minden tudás, amit egy pedagógusnak kötelessége átadni kivétel nélkül minden gyermeknek.

Karesz

Karesz — Fri, 03 Jul 2009 12:56:58 +0000

Ez komoly, nagyon egyetértek vele.
Köszi Gábor, hogy megosztottad velem.
Megint egy olyan dolog, amit mindenkinek látni kellene.
Ugyhogy link blogra, aztán iwiw-re…

tanbanya

tanbanya — Fri, 03 Jul 2009 18:18:46 +0000

Kedves Anyuka!
Amellett, hogy sokmindenben egyetértek Önnel, hozzászólásommal a célom csupán az volt, hogy NE egyértelműen MINDIG a pedagógusban keressék a hibát. Picit körbe kell járni, több oldalról megvizsgálni az adott eseteket.
Számos példát említhetnék, amikor a szülő kényszeríti a gyerekét olyan szakképesítés megszerzésére, amely eleve kudarcra van ítélve. Tényleg csak egyetlen példa: mutista kislányt olyan szolgáltató szakmára erőltetni, ahol az első és elengedhetetlen követelmény a megfelelő kommunikáció.

Sajnálom, hogy ennyire rossz a pedagógusok megítélése - tudom, alapja is van - de higgye el, higgyék el kedves olvasók, hogy nem mindegyikünk elvetemült…

Tévedéseink, hibáink mellett hála Istennek, kapunk nagyon sok pozitív visszajelzést is. Sokan ezért maradunk a pályán, nem pedig a kevés fizetésért.

ablakzsiráf

ablakzsiráf — Mon, 10 Jan 2011 01:42:49 +0000

Azt gondolom, hogy a nevelés otthon kezdődik és nem az iskolában és 0 éves kortól.
Vannak már alternatív óvodák és iskolák, ahol a gondolkodást fejlesztik és nem lexikális tudást próbálnak a fejekbe verni. De a többség sajnos kocka embereket szeretne nevelni, akik híven utánozzák embertársaikat és ezzel szerves részét képezik a társadalomnak. Az óvodában elkezdődik az idomítás : értelmetlen mondókák ismétlése éveken keresztül. A legtöbb ilyen gyerekdal és játék régen örömöt okozott az embereknek és pajzán jelentést hordoznak. A mai gyerekek erről mit sem sejtenek, csak engedelmesen ismétlik a betanult szövegeket.
Az iskolában szintén számukra értelmetlen dolgokat tanítanak. Soha, egy tanár sem magyarázza el nekik, hogy miért fontos az adott tananyag megtanulása és később mennyi hasznát veszi.
A rajz, ének és testnevelés órák közröhej tárgyát képezik. Az alkotás öröm, szellemi munka és folyamatos kreativitást igényel. Ugyan ez vonatkozik minden művészeti alkotásra. Ennek az örömét veszik el azzal, hogy nincs a gyerekeknek sikerélményük, nincs megmérettetés és a szülők sem erőltetik, mivel a művészetből nagyon nehéz megélni és sikeresnek lenni.
Minden esetre, ha kreatív gyermeket szeretnénk, hagyjuk önállóan játszani és alkotni, ismerjük el a teljesítményét. Őszintén érdekeljenek a gondolatai és próbáljuk a helyes erkölcsi irányba terelgetni, hogy nyílt, emberszerető, értékes ember váljon belőle.