Sir Ken Robinson beszél egy oktatási konferencián arról, hogyan ölik ki a gyerekekből a kreativitást az oktatáson keresztül? Nem is fűzök hozzá semmit, nézd meg magad:
Mit gondolsz erről?
Tudatos Háztartás tények
Jó szívvel ajánlom
"Anyukáknak, apukáknak, nagycsaládosoknak"
Minden szava igaz, az már csak hab a tortán, hogy még nagyon szellemes is…
Ez szenzációs…! Azt gondolom, ezt az előadást minden embernek meg kellene hallgatni, legfőképpen azoknak, akik a gyerekeinket tanítják.
Kedves Ria!
Rákattintottam a linkre és mivel itt olvastam a véleményed, arra gondoltam, mostmár biztosan végignézem a videót. Szerintem is szenzációs és valóban minden embernek meg kellene nézni. Talán annyit fűznék hozzá, hogy minden SZÜLŐnek és természetesen a nevelési tanácsadókban munkálkodóknak, valamint gyermekpszichológusoknak ajánlanám figyelmébe. A tanárok azokat tanítják, akiket beíratnak az iskolába. Egy-egy “problémás” gyerek sorsa sokszor a “szakember” véleményétől függ. A mi iskolánkban is számos hiperaktív lányka és fiúcska van, akinek papírja van arról, hogy integráltan oktatható. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy pl. egy művészeti középiskolában sokkal jobb helye lenne. Tehát - hogy a magam és kollégáim védelmére keljek - nem a tanár tehet leginkább a félresiklott sorsokról. A filmben is a szakember javasolt váltást… De azért szép napokat és jó egészséget mindenkinek
Kedves Tanbanya!
Én úgy gondolom, hogy mivel ma a pedagógusi diploma megszerzése nem képesség (ének, rajz, beszédkészség, értelmi szint stb.), hanem pénz kérdése, így az oktatás és a pedagógusok hozzáértésének a színvonala siralmas. Nem csoda, ha a gyermek már 6-10 évesen túlnövi értelmi szinten a pedagógusát, és egy tollvonással kezelhetetlenné, hipeaktívvá nyilvánítják, kiközösítik és speciális iskolába küldik. Szerintem a pedagógusok egyáltalán nem érzik és fogják fel annak a súlyát, hogy milyen felelősséggel tartoznak egy-egy gyermek sorsát illetően.
A másik megjegyzésem, hogy a pedagógus látja, vagyis kellene lássa a legjobban, hogy egy gyermek mire képes, milyen rejtett képességekkel rendelkezik, hiszen az órai foglalkozások alkalmával ennek ki kell (kellene) derülnie, és egy pedagógus-szülő kommunikáció segíthetné a gyermek helyes iránya terelgetését úgy, hogy a gyermek ne sérüljön se szociális, se lelki,érzelmi szinten.
És higgyék el kedves pedagógusok, Önök is tévednek, hibáznak, és jó lenne, ha egyszer nem azt hallanánk vissza, hogy de a szülő…, és a kevés fizetés…, a rossz gyermek… stb. Szeretetből és elhivatottsággal, felelőségtudattal kellene végezni a munkájukat, hiszen az Önök felügyeletére bízott gyermek nem tehet arról, hogy kevés a fizetés, hogy milyen a szülő, őt ugyanúgy megillet minden tudás, amit egy pedagógusnak kötelessége átadni kivétel nélkül minden gyermeknek.
Ez komoly, nagyon egyetértek vele.
Köszi Gábor, hogy megosztottad velem.
Megint egy olyan dolog, amit mindenkinek látni kellene.
Ugyhogy link blogra, aztán iwiw-re…
Kedves Anyuka!
Amellett, hogy sokmindenben egyetértek Önnel, hozzászólásommal a célom csupán az volt, hogy NE egyértelműen MINDIG a pedagógusban keressék a hibát. Picit körbe kell járni, több oldalról megvizsgálni az adott eseteket.
Számos példát említhetnék, amikor a szülő kényszeríti a gyerekét olyan szakképesítés megszerzésére, amely eleve kudarcra van ítélve. Tényleg csak egyetlen példa: mutista kislányt olyan szolgáltató szakmára erőltetni, ahol az első és elengedhetetlen követelmény a megfelelő kommunikáció.
Sajnálom, hogy ennyire rossz a pedagógusok megítélése - tudom, alapja is van - de higgye el, higgyék el kedves olvasók, hogy nem mindegyikünk elvetemült…
Tévedéseink, hibáink mellett hála Istennek, kapunk nagyon sok pozitív visszajelzést is. Sokan ezért maradunk a pályán, nem pedig a kevés fizetésért.
Azt gondolom, hogy a nevelés otthon kezdődik és nem az iskolában és 0 éves kortól.
Vannak már alternatív óvodák és iskolák, ahol a gondolkodást fejlesztik és nem lexikális tudást próbálnak a fejekbe verni. De a többség sajnos kocka embereket szeretne nevelni, akik híven utánozzák embertársaikat és ezzel szerves részét képezik a társadalomnak. Az óvodában elkezdődik az idomítás : értelmetlen mondókák ismétlése éveken keresztül. A legtöbb ilyen gyerekdal és játék régen örömöt okozott az embereknek és pajzán jelentést hordoznak. A mai gyerekek erről mit sem sejtenek, csak engedelmesen ismétlik a betanult szövegeket.
Az iskolában szintén számukra értelmetlen dolgokat tanítanak. Soha, egy tanár sem magyarázza el nekik, hogy miért fontos az adott tananyag megtanulása és később mennyi hasznát veszi.
A rajz, ének és testnevelés órák közröhej tárgyát képezik. Az alkotás öröm, szellemi munka és folyamatos kreativitást igényel. Ugyan ez vonatkozik minden művészeti alkotásra. Ennek az örömét veszik el azzal, hogy nincs a gyerekeknek sikerélményük, nincs megmérettetés és a szülők sem erőltetik, mivel a művészetből nagyon nehéz megélni és sikeresnek lenni.
Minden esetre, ha kreatív gyermeket szeretnénk, hagyjuk önállóan játszani és alkotni, ismerjük el a teljesítményét. Őszintén érdekeljenek a gondolatai és próbáljuk a helyes erkölcsi irányba terelgetni, hogy nyílt, emberszerető, értékes ember váljon belőle.